Chapter 2. - His T-shirt is mine

A pólója az enyém

Justin szemszöge

Az az éjszaka. Hiába próbáltam másra gondolni, nem ment. Nem tudom kiverni a fejemből azt a vággyal feltüzelt tekintetet és a csillogó szemeket, amik engem vizsgáltak a hálószobámban. Elképesztő volt. Azok a gyengéd érintések, az eleresztett sóhajok és a szenvedélyes csókok... Csodálatos éjszakám volt.

Hunyorogva nyitottam ki a szemeimet az ablakon besütő Nap fényeire, amik bevilágították a szobámat, ráadásul a világos falak és bútorok reflektorszerűen verték vissza a fényt. A fejem sajogni kezdett és éreztem, hogy én igen is másnapos vagyok, sőt nem is akármennyire. Tudom, hogy az elfogyasztott alkohol mennyisége eléggé sok volt, de nem tudtam mással lekötni Faithet, aki tegnap a pultnál inkább szabadulni akart tőlem, minthogy inni. Végül is sikerült neki leráznia, de ugyanúgy összefutottunk a szórakozóhely mögött, de akkor teljesen máshogyan viselkedett. Nem ismerem őt, de a tegnap éjszaka után még inkább érdeklődöm, hogy ki is ő valójában.

Felkeltem volna, de a karjaimban szuszogó Faithet nem akartam felébreszteni. Tisztában voltam vele, hogy ő is sokat ivott, ráadásul úgy nézett ki, mint aki kábítószert is használt volna, de nem nézem ki belőle. Kinézetre egy rendes lánynak tűnt, nem olyannak, aki rendszeresen iszik és drogozik. Kétlem, hogy ő is olyan lenne, mint amilyen régen én voltam.

Barna, hullámos haja fénylőn bomlott a karomon keresztül a takaróra, amivel eltakarta magát előlem. Békésen szuszogott és egy percre úgy tűnt, mintha nem is élne, mintha csak egy angyali teremtényt tartottam volna a karjaimban. Bársonyos, meleg bőre még mindig izgató volt számomra, főleg, hogy a tegnap estéről ugrottak be sorjában a képek.

Azonban egyszer csak elöntött a bűntudat. Hogy miért? Nekem barátnőm van. Igen, tényleg van barátnőm, méghozzá egy olyan lány, akit már 16 éves korom óta ismerek. Ő nem más, mint az ismert modell, Hailey Baldwin. Én tényleg szeretem és fogalmam sincs, hogy hogyan csalhattam meg ennyire könnyen. Hiszen alkohol hatása alatt voltam, de ez nem mentség. Nem tudom, mi történt velem. Faithet meglátva teljesen elkapott a hév és magával ragadott a gondolat, hogy ma este ő is az enyém lehet. Aztán megcsókoltam és megtörtént.
A kezemben alvó lány egyszer csak mocorogni kezdett, majd a kezeivel támasztva magát ült fel az ágyban. Hunyorogva nézett körbe a fényes szobában, majd tekintete megállapodott rajtam és rémült arccal nézett rám.
- Te meg ki a franc vagy? - kérdezte összevont szemöldökkel és fáradtan a hajába túrt. Szemei táskásak voltak. Látszott rajta, hogy az este ő is elég rendesen kiütötte magát, de azért azt hittem, hogy nem ennyire. Most szórakozik velem?!
- Tényleg nem emlékszel rám? - méregettem kérdőre vonva. Ártatlan pillantásokat vetve rám rázta meg a fejét. - Okés, akkor mire emlékszel?
Gondolkozni kezdett. A hajába túrva próbálta feleleveníteni a tegnap történt dolgokat, miközben a plafont bámulta.
- Fogalmam sincs miért, de csak annyi jut eszembe, hogy... - kezdett bele, majd mosolyogva neki állt énekelni. - What do you mean? Oh-oh. When you nod your head yes, but... nem tudom tovább, bocs. - nevette el magát kínjában, majd felhúzta a lábait, átölelte a térdeit és rádöntötte a fejét, miközben a babaarcával fúrta tekintetét az enyémbe. Még másnaposan is gyönyörű volt.
- ...you wanna say no. What do you mean? Hey-ey. When you don't want me to move, but you tell me to go. - folytattam a dalomat ő pedig csodálkozva nézett a szemembe.
- What do you mean? - énekelte meglepődve. - Bieber? - kérdezte félve és méregetni kezdett. Ezek szerint tényleg nem emlékszik semmire, ráadásul még csak most ismer fel és úgy látszik, hogy eléggé meglepte, hogy én, Justin Bieber fekszek mellette egy szál alsónadrágban az ágyban.
Kibújtam a takaró alól és felültem, ő pedig rémülten figyelte minden mozdulatomat, sőt mikor meglátta, hogy csak egy bokszer van rajtam, arca riadttá vált és tátott szájjal nézett rám.
- Ugye...mi... - akadozott a beszédben, miközben kezével köztem és közte hadonászott. - ...szóval...mi...ugye...nem? - értetlenkedett, amin akaratlanul is elmosolyodtam.
- De. - válaszoltam. Nagyot sóhajtott és úgy nézett ki, mint aki ott helyben készült volna meghalni és ez megijesztett. Gyorsan pattant ki az ágyból és meglepődve vette észre, hogy csak egy szál bugyi volt rajta, az én felsőmmel megspékelve. A hajába túrva kezdett el fel-alá mászkálni a szobában.
Nem tudtam, hogy mire gondol és ez zavart. Szívesen belenéztem volna abba a kis csinos fejébe, hogy kiderítsem, mi a véleménye erről az egészről, vagy hogy mit gondol rólam. Általában nem foglalkozom az egy éjszakás lányokkal - persze ez az időszak is csak akkor volt, mikor még nem voltam együtt Haileyvel - és kifejezetten furcsálltam, hogy mégis tettem Faith véleményére, miközben nagyon is jól tudtam, hogy köztünk sosem lesz olyan kapcsolat, ami címlapra kerülhet és még boldogok is lennénk. Jó, lehet, hogy tényleg vonz, de nem annyira, hogy szétmenjek Haileyvel és tönkre vágjam magam a média szemében - megint.

Faith szemszöge

Hiába mászkáltam fel-alá a szobában és túrtam a hajamba, nem tudtam megnyugodni. Képtelen voltam kiverni a fejemből a hirtelen felugró képeket a tegnap éjszakáról. Egyszerre jutott eszembe minden és egy percre még úgy is éreztem, mintha ismét megtörtént volna minden. De tényleg. Szinte éreztem Justin melengető érintését a derekamon, a csókjait az ajkamon és a perzselő leheletét a nyakamon. Hihetetlen volt, hogy minden egyszerre jutott eszembe és annak ellenére, hogy az agyam elutasított mindent, a testem igen is odavolt minden tettéért.
Az elmélkedésem után szembe fordultam az ágy szélén ülő tinibálvánnyal, aki éppen a telefonomon nyomkodott valamit.
- Héj! Teszed le azonnal! - kaptam ki a kezéből a mobilomat. - Mit műveltél? - kezdtem el nézegetni az előzményeket, de ravasz módon kitörölte őket.
- Csak beírtam a számom. - vont vállat és rám nézett. - Hátha szükséged lenne rám még egyszer. - nem bírta tovább, vigyorogni kezdett. Én azonban ezt nem találtam annyira viccesnek.
A fejem lüktetett és fájt, a végtagjaim bizseregtek és egy percre elkapott a hányinger, ezért a falnak dőlve vettem nagy levegőt. Hihetetlen, hogy ennyire kiütöttem magam. Nagyon is jól tudtam, hogy ez nem csak az alkoholtól van, hanem az elszívott kristálymettől. Egy kis pia sosem ártott még ennyire, ezért gondolni való volt, hogy csakis az új drog miatt lehetett.
Én tényleg nem vagyok büszke arra, hogy néha kábítószerhez nyúlok és szinte rendszeresen használok nyugtatót, de anyám mellett nem bírom máshogyan. Én csak így tudom feldolgozni a sértegetéseit, ráadásul ezektől a szerektől boldog leszek. Hm, boldogság...Ez az az érzés, amit már elég régóta hiányolok az életemből.
Az énekes szemébe néztem. Justin arcáról fokozatosan hervadt le a mosoly és arcvonásait is rendezte. Teljesen úgy nézett ki, mintha elkomolyodott volna.
- Nekem barátnőm van. - törte meg a csendet. Oldalra döntött fejjel vizsgáltam tovább a szupersztárt, de nem is tudtam pontosan, hogy erre mit lépjek. Elvégre én sem akartam tőle semmi komolyat, hiszen nekem is van barátom. Lehet, hogy ő még csak le se szar, de akkor is ott van nekem.
- Nekem sem jelentett semmit. - feleltem és nagyot nyeltem. - Csak valahogy el kellett lazulnom. - vontam vállat, majd a földön hagyott ruháimért indultam el. Felszedtem a földről a farmeromat, az ingemet és a bőrdzsekimet, majd a felmorduló Justinra pillantottam.
- Akkor te ezt rendszeresen csinálod? - utalt a mi kis egy éjszakás kapcsolatunkra, mire elpattant bennem a húr. Felháborodva vágtam hozzá az ingemet.
- Én nem ilyen vagyok! - emeltem fel a hangomat. Levette a kockás ruhadarabot az arcáról, majd beletúrt a rendezetlen tincseibe.
- Értem. - harapott zavartan az ajkába, amit nem tudtam figyelem nélkül hagyni.
- Nézd, lehet, hogy ágyba bújtam veled, de én tényleg nem ilyen vagyok. Ritkán fekszem le valakivel, szóval ne hidd azt, hogy valami ostoba kurva vagyok, légyszi. - magyaráztam el neki az igazságot. Időközben belebújtam a farmeromba és a gombjait babráltam, ami igencsak lekötötte Biebert és úgy nézett rám, mint aki inkább lerángatná rólam a nadrágot, minthogy felhúzza.
- Jól van, nyugi. Vágom. - kelt fel az ágyról és az ingemet kezdte el vizsgálni. Kihasználtam, hogy elbújt a kockás ruhadarab mögött, ezért gyorsan lekaptam magamról a bő pólóját és felvettem a melltartómat.
- Megkaphatnám? - mutattam az ingre. Justin rám nézett. Vetett egy gyors pillantást a felsőtestemre, majd megrázta a fejét.
- Nem hinném, hogy te ebben szeretnél az utcára lépni. - tárta elém a kedvenc ingemet, aminek az összes gombja le volt szakítva. Tátott szájjal kaptam ki a kezéből és úgy éreztem, hogy mindjárt sírva fakadok. Istenem, én imádtam ezt az inget! Hát ilyen vége lett a kapcsolatunknak?
- Neeeeee! - nyávogtam. Minél többet tartottam a kezemben, annál erősebben lett sírhatnékom. Mégis mi a franc történt az inggel?!

A szobájába belépve végre felmelegedtem, ezért lekaptam magamról a dzsekimet. Tekintetemet Justinra vezettem, aki éppen bezárta a hálószoba ajtaját, majd az ajkamba harapva figyeltem, ahogy felém közelít és megszabadul a pólójától. A hideg tenyeremet a kockás hasára tettem, mire kéjesen a fülembe sóhajtott. Végighúztam a kezemet a felsőtestén, majd a nadrágja szélébe kapaszkodva nyomtam egy csókot a szájára. Bieber nem bírta tovább, az ágyra lökött és egy heves mozdulattal tépte fel rajtam az ingem, amiről a gombok szanaszét repültek. Végül teljesen hozzám simult és vággyal teli hanggal suttogta az ajkamba:
- Akarlak.

A kis jelenet villámcsapásként hatolt a fejembe. A felismerés, miszerint igen is Justin szakította szét a kedvenc ingemet, mérgessé változtatott.
- Te voltál! - mutattam rá fenyegetően és legszívesebben szétkarmoltam volna a még mindig csupasz felsőtestét. Felkelt az ágyról, elém lépett és megpróbálta megsimítani az arcomat, de mikor belenézett a szikrákat szóró szemeimbe megállt és elmosolyodott.
- Ne haragudj! - felelte vigyorogva.
- Most minek örülsz ennyire? - jutalmaztam meg a szúrós tekintetemmel.
- Még sosem volt ennyire harcias partnerem. - vallotta be.
- Nem is lesz. - tettem ölbe a karjaimat és elégedetten kihúztam magamat.
- Az biztos. - mondta halkan. Mondanivalója azonban nem érdekelt, mivel már haza akartam menni, hogy vegyek egy forró fürdőt és felfaljak egy hatalmas szendvicset. Vagy az egész hűtőt...
- És akkor mégis miben menjek haza? - kérdeztem tőle, mire vállat vont. Végül elővett a szekrényéből egy pólót, amit a kezembe nyomott.
- Megtarthatod. - cikáztak a szemei a melleim és a szemeim között.
- Alá nem szeretnéd írni? - gúnyolódtam és felvettem a bő pólót, amibe körülbelül még háromszor beleférek.
- Ez szarul esett, de kösz. - morogta. Fogalmam sincs miért esett ez neki rosszul, hiszen ő egy sztár, alap, hogy alá kell írnia dolgokat. Vagy csak nem szereti, ha viccet űznek belőle?
- Sajnálom. - feleltem halkan. - Hát akkor... - vettem nagy levegőt, majd az ágyon ülő, bús sztárra néztem. - Viszlát Justin. - csuktam be magam mögött az ajtót.
- Viszlát Faith! - hallottam meg rekedtes hangját. Összehúztam magamon a bőrdzsekimet, majd lehajtott fejjel indultam haza, gyalog. Hirtelen megcsapott a tipikus Justin illat, ami a pólójából áradt. És ott abban a pillanatban jöttem rá, hogy számomra semmi sem maradt Bieberből, csak a pólója.

ÜDV NÉKTEK!

Jézusom, ha tudnátok, hogy mennyire meglepődtem. Nem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog az első rész, hiszen még nem is volt benne semmi dráma! :D Mindenesetre szeretném megköszönni itt is a kedves szavakat, imádlak titeket! Remélem elégedettek vagytok ezzel is!:)
XoXo Melanie S.