2017. február 2., csütörtök

Chapter 3. - TMZ - gossips

TMZ - pletykák

Faith szemszöge
Otthon: a hely, ahová nem szívesen megyek, de most kivételesen örültem, mikor beléphettem a bejárati ajtón. Általában a szüleim ilyenkor már dolgoznak, azonban eléggé meglepett, hogy a hangjuk kiszűrődött a nappaliból. Kibújtam a cipőmből és kíváncsian kukkantottam be az említett helységbe, majd végül vettem egy nagy levegőt és beléptem.
Anyu éppen magát védte apám sértegetései elől, de mikor megpillantottak engem, mindegyikük befejezte a beszédet és aggódó pillantásokat vetettek rám. Legalábbis apu igen, mert anyu tekintete inkább szikrákat szórt.
- Kicsim! - indult el apu felém, majd szoros ölelésébe zárt. Régen ölelt meg így, azonban éreztem, hogy ezt nem azért csinálta, mert aggódott értem, hanem azért, hogy anyámat bosszantsa. Ezen már meg sem lepődök.
Leszedtem magamról a karjait, majd ölbe tett kezekkel sétáltam a nappali közepébe. Semmi kedvem nem volt vitatkozni, de nagyon is jól tudtam, hogy itt a III. világháború fog kitörni.
- Baj van? - kérdezte apu. Szó nélküli kommunikációt választottam, ezért csak szimplán vállat vontam és megráztam a fejem.
- Miért teszed itt magad, Benett? - mérgelődött anyám, majd szúrós szemekkel nézett rám. - Rohadtul nem érdemli meg, hogy miatta idegeskedj, miközben le se szar minket. - mutatott rám.
Lehunyt szemekkel hallgattam, amint anyu megint engem sérteget apám előtt.
- Ő mégis a lányunk! - szólalt fel a védelmemben apu, de egyáltalán nem érdekelt. Annyira átlátszó volt minden tette. Mint már mondtam, mindent csak ezért csinált, hogy anyám orra alá dörgölje.
Ezért nem szeretek itthon lenni. Ahányszor belépek az otthonomba, ahelyett, hogy biztonságban érezném magam, olyan mintha csak egy drámába csöppennék, aminek soha sem lesz vége. Az idegeim teljesen tönkre mennek a sok vita miatt és szerintem egy korombeli fiatalnak nem így kéne élnie. Én csak egy kis szeretetre és törődésre vágyok... Olyan nehéz lenne ezeket megadni?
- Lehet, hogy a lányunk, de nem érdemli meg a Morgan nevet. - szitkozódott anyu. - Nézz már rá! Ki tudja, hogy hol töltötte megint az éjszakát?! Senkinek sem kellene egy olyan lány, mint ő!
Megpróbáltam lenyelni a sértegetéseit, de ezek már tényleg szíven ütöttek. Még sosem vágott hozzám ennyire kemény dolgokat és ez tényleg fájt.
- Most arra célzol, hogy a lányunk egy semmirekellő ribanc? - háborodott fel apu, én azonban nem bírtam tovább. Éreztem, hogy valami megtört bennem és egy könnycsepp folyt végig az arcomon, amit követett a többi.
- És ha igen? - kezdtem el kiabálni. - Akkor mi van?! A lányotok vagyok bassza meg!
- Ne beszélj így! - szakított félbe anya.
- Kussolj már be! - törtem darabokra és úgy éreztem, hogy innen nincs visszaút. - Soha a büdös életbe nem kaptam tőletek egy kedves szót sem és még csodálkoztok, hogy így viselkedek?! És még ti vagytok felháborodva! Undorítóak vagytok!
Az arcomat törölgetve indultam el a szobám felé, majd a lehető legerősebben csaptam be magam mögött az ajtót. Beszűrődött a nappaliból a szüleim veszekedése, de rohadtul nem érdekel, hogy ezek után mit gondolnak rólam. Az ágyamra dőlve engedtem utat a könnyeimnek és hangosan zokogtam fel. Még sosem éreztem magam ennyire gyengének, mint most. Az érzések már évek óta itt gyülekeztek bennem és most kitört belőlem minden.
Pár perccel később erőt vettem magamon és felkeltem az ágyról. Az íróasztalomon elhelyezett tolltartóba nyúltam, ugyanis ide rejtem mindig a nyugtatómat. Öntöttem pár szemet a tenyerembe, majd gondolkozás nélkül vettem be őket. Hanyatt dőltem az ágyamon és lehunyt szemmel vártam a gyógyszer hatását. Éreztem, hogy pulzusom száma csökken, a szívverésem lelassul és hogy minden rendeződik bennem.

°°°

Mintha nem lenne holnap, mintha elvesztem volna valahol az időben. Így éreztem magam órákon keresztül. Teljesen olyan volt, mintha egy felhőn lebegtem volna valahol, miközben minden gondom elszállt és a csendes fehérség vett körül. A nyugalom.
Hunyorogva néztem körül a sötét szobában. Felültem az ágyamon és nagy levegőt véve vettem észre, hogy semmi különös nem történt, csupán csak túl sok tablettát vettem be. Egy átlagos ember lehet, már rég belehalt volna a túladagolásba, azonban az én szervezetem ehhez a mennyiséghez van hozzászokva, ezért meg sem kottyant az a pár szem.
Végül a párnáim közé dobott telefonommal a  kezemben sétáltam ki a nappaliba, ahol egy árva lélek sem kószált rajtam kívül. A hűtőre pillantottam, azonban az étvágyam teljesen elmúlt, ezért inkább levágódtam a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Nem találtam benne semmi értelmeset, ezért egy random csatornán megálltam és néztem az idiótábbnál idiótább reklámokat, amik sikeresen lekötötték a figyelmemet. Végül a reklámoknak vége lett és elkezdődött a TMZ napi sztárhíradója. Utáltam ezt nézni, de ez esetben kivételt tettem és unatkozva bámultam a képernyőt, miközben éppen Bebe Rexha új daláról beszéltek. Aztán egy ismerős név hallatán felkaptam a fejem.
- Justin Biebernek új barátnője van? - tette fel a kérdést a következő téma tartalma alapján. - A minap egy fotósunk lencsevégre kapott egy olyan folyamatot, ami a visszatért tinisztár és az ismert Hailey Baldwin kapcsolatára nézve nem éppen kedvező. Ma délelőtt egy fiatal lány hagyta el Justin lakását, aki nem éppen úgy nézett ki, mintha csak dolgozott volna. A lány Bieber felsőjét szorongatva hagyta el a házat. Lehet, hogy csak egy lelkes rajongó? - kérdezte a nézőktől. Ekkor pár fénykép villant fel a képernyőn, ami engem ábrázolt, miközben leléptem Justintól.- Mindenesetre reméljük, hogy ennek semmi köze sem lesz a barátnőjéhez, Haileyhez.
Köpni-nyelni nem tudtam. Hosszú perceken keresztül gondolkoztam, és még csak most esett le, hogy mégis mi a francba keveredtem. Basszus!

Justin szemszöge
A stúdióban üldögélve markolásztam a mikrofont, miközben éppen egy új dalt énekeltem fel a közelgő albumomra, de nem ment. Egyszerűen az agyam és testem nem voltak kapcsolatban: hiába énekeltem, a gondolataim teljesen máshol jártak, ami baromira akadályozott a munkában. Tudtam, hogy már csak három dalt kell elkészítenem az albumra, de ha így haladok, akkor egy év múlva sem lesz ebből semmi.
Elemeltem a számtól a mikrofont és Kennyre néztem, aki a sarokba állított fotelben figyelte a szerencsétlenkedésemet, majd megrázta a fejét.
- Baj van, kölyök? - kérdezte. A hajamba túrva hajtottam le a fejem és hunytam le szemem. Nem, semmi sem volt rendben velem. A reggel érzett bűntudat teljesen felemésztett és azóta sem szabadultam a gondolattól, miszerint igenis megcsaltam a barátnőmet egy olyan lánnyal, aki kezdi egyre jobban elcsavarni fejem, miközben nem is ismerem. Faith. Már a neve hallatán is megzavarodok, pedig nincs is a közelemben. Hiába is érdeklődöm iránta, tudom, hogy soha a büdös életbe nem látom többet. Nem lenne helyes újra a közelébe férkőznöm, elvégre még Haileyvel is tisztáznom kell a dolgokat.
- Ennyire látszik rajtam? - kérdeztem vissza. A nagy darab néger barátom mosolyogva megrázta a fejét.
- Úgy ülsz ott azzal a mikrofonnal, mint egy rakás szerencsétlenség. Történt valami? - folytatta a kérdezősködést. Nagyot sóhajtottam, ugyanis tudtam, hogy hiába magyarázkodnék, a média úgyis meg fog előzni ebben.
- Hidd el, a sajtó nem fogja elszalasztani ezt a lehetőséget, hogy újra bekeverjenek nekem. - mosolyogtam rá kínomban, de ő semmit sem értett a mondanivalómból. Gondolni való volt.
- Majd meglátjuk. - felelte biztatóan, vagyis inkább megpróbált biztató lenni. - Erős kis srác vagy te. - növelte az önbizalmam, mire egy barátságos mosolyt küldtem felé.
Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen olyan emberek vesznek körül, akik csak inspirálni és bátorítani tudnak. Nem is tudom mi lenne velem nélkülük. Borzasztóan örülök, hogy sosem hagynak magamra és hogy mindig a kedvemben szeretnének járni. Én tényleg szeretem őket. Sokkal tartozom még nekik.
Fejemet a nyíló ajtó felé fordítottam. Hailey lépett be. Hosszú, szőke haját kivasalta, így a dús hajkoronája vízesésként omlott a vállaira. A rég megszokott stílusát hozta: egy magas derekú farmer, egy bővebb ing és a méregdrága Gucci táskája. Mosolyogva indult el felém.
- Sziasztok! - köszönt nekem és Kennynek, majd megállt előttem.
- Szia bébi. - húztam közel magamhoz és egy csókot nyomtam a szájára, majd mélyen a szemébe néztem.
Itt, ebben a pillanatban boldognak látszott és ez szíven ütött. Tudtam, hogyha beavatnám a tegnap éjszakai kalandomba se perc alatt kihajítana és összetörve vigasztalódna a barátnői körében, miközben a média szemében ismét én lennék a szemét, azonban ezúttal jogosan. Egy lány sem érdemli meg, hogy ilyen csúnyán átverjék és én mégis megtettem. Éreztem, hogy a bűntudat megint feltört bennem és nagy súly nehezedett a vállaimra pár pillanat alatt.
- Annyira hiányoztál már. - ölelte át a derekamat és a mellkasomra döntötte a fejét. Szívem zavartan dobogott, de ez nem tűnt fel neki.
Elhiszem, hogy hiányoztam neki, hiszen egy hetet Milánóban töltött a divat héten, ahol  ő vezette fel a Victoria Secrets angyalait. Büszke voltam rá, mert minden álma az volt, hogy egyszer az angyalokkal lépjen kifutóra és sikerült neki. Végül is semmi sem lehetetlen: csak soha ne mond azt, hogy soha.
Karjaimmal körbezártam és próbáltam biztonságot nyújtani neki, de a gondolataim megint másfelé tévedtek. Lehunyt szemmel hagytam, hogy az emlékeim átvegyék felettem az irányítást. Hirtelen ugrott be minden: ahogyan találkoztam Faithtel és az érdekes beszélgetéseink a pultnál. Még az is beugrott, mikor a szórakozóhely mögött összebotlottunk és megcsókoltam. Szívem egy ütemet kihagyott a csókjelenetnél és hirtelen az ajkaim is bizseregni kezdtek egy szimpla emlék hatására. Jézusom, mégis mi a franc történik velem?
Nagyot sóhajtottam és a minket bámuló Kennyre pillantottam. Tökéletesen le tudtam olvasni az arcáról, hogy aggódott miattam. Látta rajtam, hogy valami nagyon nincsen rendben velem, ami nem csak engem, de még őt is megijesztette. Azért remélem, hogy Hailey nem vesz észre semmi változást rajtam.
Az idilli pillanatot a mérgesen érkező Scooter tette tönkre. Szemei szikrákat szórtak, mikor észrevett engem és Haileyt. Dühösen rázta meg a fejét, miközben végig a szemembe nézett. Hailey bizonytalanul bújt ki az ölelésemből.
- Baj van? - fedezte fel a feszültséget. Én már éreztem, hogy Scooter valamit tud.
- Ezt Justinnal szeretném megbeszélni. - felelte tömören a menedzserem. Szinte minden szót köpött és elképesztően bunkó és lekezelő volt.
- Szerintem hagyjuk őket. - fogta meg Kenny Hailey csuklóját és kihúzta a stúdióból. Miután elhagyták a kis helységet, az arcomat a tenyerembe temetve fordultam el és sóhajtottam fel. Scooter ideges szuszogása töltötte be a termet, miközben próbáltam rendbe szedni magam. Végül megfordultam és a szemébe néztem.
- Ki az a lány, Justin? - csapott bele egyből a lecsóba. Meglepett, hogy nem kerített, hanem egyből a lényegre tért. Nem ehhez voltam hozzászokva.
- Hidd el Scooter, már felfogtam mit tettem. - kezdtem bele egyből a magam védelmébe, de ez Scootert nem lepte meg, sőt egyre mérgesebben hallgatta a mondandómat.
- Azt kérdeztem, hogy ki az a lány. - dörzsölte az orrnyergét.
- Faith. - feleltem halkan. Tudtam, hogy hatalma van felettem és nem akartam még inkább kiborítani.
- Szóval... - éreztem, hogy megpróbál normálisan viselkedni, de látszólag őt is nagyon kiborította ez az egész. Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan lángra kapnak a hírek. - ... nem is tudom, hol kezdjem. Nézd Justin, tudom, hogy rajongókat nem engedsz a házadba, ezért is érdekel ennyire, hogy mégis mi a franc történt. Mit keresett ott az a lány? Mármint, vannak elképzeléseim, de nem szeretném leharapni a fejedet addig, amíg nem tudom az igazságot.
Az ajkamat megnyalva vettem egy nagy levegőt.
- Tegnap éjszaka Fredóval és Ryannel megünnepeltük a Grammy jelölésemet és véletlenül belé botlottam. És... ahj nem tudom mi történt velem. - túrtam a hajamba, miközben Scooter minden egyes szavamra figyelt. - Annyira máshogyan viselkedett velem, mint a többi lány. Nem ismert fel és mikor bemutatkoztam, akkor sem sikoltozott. Semmit nem csinált. Mellette olyan lehettem, mint egy normális ember, részegen. - tettem hozzá a részeg szót, hiszen nem voltam teljesen tiszta. - Aztán megcsókoltam és felhoztam magamhoz. - néztem a szemébe. - De esküszöm megbántam! Hailey nem érdemelte ezt meg. Ráadásul magamat is sikerült tönkretennem magam a média szemében, megint.
- Justin ismerlek, de ezt nem néztem ki belőled. - rázta meg csalódottan a fejét. - Azt hittem, már lezárult az a korszakod.
Hogy miért emelte ki az az-t? Volt egy időszak, mikor rossz társaságba keveredtem. Eltűntem a világ elől, miközben élveztem a nőcsábászok életét egy kis alkohollal és droggal megfűszerezve. Aztán rádöbbentem, hogy hiányzom a rajongóimnak, ráadásul rengetegen aggódnak értem, ezért megváltoztam és egy sokkal erősebb emberként tértem vissza.
- Sajnálom. - suttogtam lesütött szemekkel. Tényleg megbántam, amit tettem, miközben ott bujkált bennem egy kis boldogság is, ugyanis örültem neki, hogy megismerkedtem Faithtel.
- Rendezned kell magad a média szeme előtt. - kezdett bele a tervébe. - Találkoznod kell azzal a lánnyal, csináltok egy közös képet és elmagyarázod, hogy ő egy lelkes rajongó, aki beszökött hozzád. Ennyi.
- Rendben. - egyeztem bele, miközben nagyot nyeltem. Hogy mégis miért mentem bele ebbe a hülyeségbe? Mert látni akartam Faithet.


ÜDV NÉKTEK!

Őszintén szólva...baromira megleptetek. Megint. Tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog a 2. rész is! De tényleg. Nem számítottam ekkora sikerre - ha szabad ezt így neveznem. De köszönök szépen mindent!:)
Ui.: Csekkoljátok le az új előzetest, a véleményetekre és a pipákra pedig számítok!;)
XoXo Melanie S.


8 megjegyzés:

  1. Konkrétan , kirázott a hideg, miközben a részt olvastam. Te egy őstehetség vagy, de komolyan :O ♥

    VálaszTörlés
  2. Remek rész lett. Mióta olvasom a történeted,bennem is érik egy. Kedvelem a te Justinodat :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha netán tényleg belekezdesz, rám biztosan számíthatsz!:)

      Törlés
    2. Jobb szeretek tollal írni,meg hát nem sok időm van

      Törlés